Cukorbetegség

2030-ra várhatóan a betegek száma 400 millió körülire fog növekedni, és a diabéteszhez társuló szív- és érrendszeri szövődmények kialakulása további, világméretű egészségügyi gondokat okoz majd.

Hazánkban a felnőttkori cukorbetegség gyakoriságáról nem rendelkezünk megbízható  adatokkal. Tágabb térségünk adatainak ismeretében feltételezhető, hogy jelenleg mintegy fél-1 millió magyar állampolgár szenved ebben a krónikus anyagcsere-betegségben (egy részüknél a betegség nem került még felismerésre).

Forrás: 123rf.com

Az inzulinról

A betegség alapja az elégtelen inzulinhatás a szervezetben, ami kialakulhat az inzulintermelés csökkenése, vagy a szervezet inzulinérzékenységének csökkenése (inzulinrezisztencia kialakulása) miatt is.

Az inzulin a hasnyálmirigy ún. Langerhans szigeteinek béta-sejtjeiben termelődik és elsődleges szerepe a sejtek glukóz (cukor) felvételének szabályozása. Emellett számos egyéb ponton befolyásolja az anyagcserét, és az étvágyszabályozásban is részt vesz. Az inzulin hiányában a sejtek nagy része nem képes a glukózt felvenni, ezért a vérben a cukorszint megemelkedik.

A cukorbetegségnek többféle típusa van.

Az 1-es típusú cukorbetegség

Az 1-es típusú diabéteszt korábban fiatalkori cukorbetegségnek nevezték, de valójában bármely életkorban kialakulhat. Mivel felnőttkorban a 2-es típusú cukorbetegség gyakoribb, a diabétesz típusának megállapítása ilyenkor nem mindig könnyű, ezért a felnőttkori előfordulásról nehéz megbízható adatokat találni. Az 1-es típusú  cukorbetegség akkor alakul ki, ha a szervezet nem termel elegendő inzulint, mert a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei (a béta-sejtek) károsodnak és elpusztulnak. Ennek oka az, hogy a szervezet saját védekező (immun-) rendszere idegenként azonosítja ezeket a sejteket, és elpusztítja azokat.

Az 1-es típusú cukorbetegség tünetei a következőek lehetnek: gyakori vizelés, a napi vizeletmennyiség megnövekedése, folyamatos szomjúságérzés, megnövekedett folyadékbevitel, hasi fájdalom, jó étvágy melletti fogyás, gyermekeknél a testi, szellemi fejlődés elakadása, bágyadtság- és állandósult fáradtságérzet. Csecsemőknél a gyakori vizeletürítés, a nemi szervek környékének felmaródása, gyulladása figyelmeztető jel lehet a szülők számára, valamint, ha a korábban már szobatiszta gyermek éjjel újra bevizel.

Ha az inzulintermelés elégtelen, a vércukorszint magas lesz, mivel az inzulin segítsége nélkül a cukor nem tud bejutni a sejtekbe. Ezért a sejtek zsírsavakból és aminosavakból kezdenek energiát termelni, ám a glükóz hiányában a lebontás nem teljes, savanyú vegyhatású melléktermékek termelődnek a szervezetben (ennek jele lehet az acetonos lehelet). Súlyos esetben kialakulhat az úgynevezett ketoacidózis, egy életveszélyes állapot, amely kezelés nélkül kómához, majd halálhoz vezethet. A ketoacidózis jellemző tünete lehet a szapora, mély légzés, hányinger, hányás, hasi fájdalom.

Hosszú távon, ha a vércukorszint kontrollja nem megfelelő, késői szövődmények alakulhatnak ki. Károsodhat a szem (főleg az ideghártya), a vesék, az erek és az idegek is. Ezért fontos a megfelelő vércukorkontroll és önellenőrzés mellett a rendszeres orvosi ellenőrzés és a szövődmények szűrése is.

Az 1-es típusú cukorbetegség alapja az inzulinhiány, ezért kezelése minden esetben az inzulinpótlás. Az inzulin egy fehérje, amely a bélrendszerben lebomlana, ezért csak injekció formájában adagolható. A kezelés fontos eleme a páciensek oktatása, hogy a mindennapi szükségletnek megfelelően legyenek képesek módosítani saját kezelésüket.

Amiért nem az akceleráció okolható!

Míg nagyon sokáig a gyermek- és fiatalkorhoz  az 1-es típusú cukorbetegség kialakulása kötődött, napjaink jellegzetes gondja, hogy a 2-es típusú diabétesz megjelenése egyre fiatalabb életkor felé tolódik el. Ezért a negatív tendenciáért a mozgásszegény életmóddal összefüggő metabolikus szindróma (hasi típusú elhízás,  magas vérnyomás, magas vércukorszint és kóros vérzsírösszetétel) tehető felelőssé, amely összefügg az egészségtelen táplálkozással és a mozgáshiánnyal.

2-es típusú diabétesz

A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának alapja a szervezet sejtjeinek csökkent inzulinérzékenysége. Ilyenkor a sejtek ugyanakkora inzulinszint mellett kevesebb cukrot képesek felvenni, illetve ugyanakkora hatáshoz sokkal több inzulinra van szükség. Az eltérések már évekkel a betegség megjelenése előtt jelen vannak, de ilyenkor a hasnyálmirigy még képes megtermelni azt a többletinzulint, amire a szervezetnek szüksége van az inzulinrezisztencia leküzdéséhez. Később az inzulintermelés már nem elegendő ehhez (bár az inzulinszint magasabb, mint az egészséges embereké). Először az étkezés utáni vércukorszint emelkedik meg, mert az étkezéshez szükséges többletinzulint már nem képesek a béta-sejtek biztosítani. Ilyenkor az éhomi vércukorszint még normális lehet, éhgyomri laborvizsgálat során a betegség nem derül ki (gyanú esetén terheléses vércukorvizsgálatra van szükség). Később már az éhomi vércukorszint is emelkedésnek indul, de ekkor már a betegség rendszerint évek óta jelen van. A betegség előrehaladtával a hasnyálmirigy inzulintermelése csökkenhet, bár az inzulinszint rendszerint ilyenkor is a normál feletti, az inzulinhiány tehát általában relatív.

A 2-es típusú cukorbetegség általában örökletes hajlam talaján, de elhízás, a hasi zsírszövet mennyiségének megnövekedése következtében alakul ki. A hasi zsírszövetben termelődő hormonszerű anyagok rontják az inzulin hatékonyságát (inzulinrezisztenciához vezetnek), és részt vesznek a betegséghez gyakran társult egyéb eltérések (magas vérnyomás, kóros vérzsírszint, fokozott véralvadás) kialakításában is.

A vércukorszint emelkedése rendszerint lassú és fokozatos, ezért a betegség éveken át tünetmentes maradhat. Gyakran más okból (pl. jogosítvány) készült vérvizsgálat fedi fel, de sajnos az sem ritka, hogy a már kialakult szövődmények hívják fel rá a figyelmet. A magas vércukorszint okozta tünetek (gyengeség, sok folyadék fogyasztása, a vizeletmennyiség növekedése) ritkán fordulnak elő, leginkább akkor, ha már meglévő cukorbetegség mellett valami más tényező (pl. stressz, fertőzés) tovább emeli a vércukorszintet. Ezért fontos, hogy aki cukorbetegség szempontjából nagy kockázattal bír, mert elhízott, keveset mozog, a családban halmozottan fordul elő cukorbetegség, vagy korábban terhességi cukorbetegséget állapítottak meg nála, az rendszeresen ellenőriztesse a vércukorszintjét, komolyabb kockázat esetén vércukorterheléssel is.

Az inzulinrezisztencia, illetve a 2-es típusú cukorbetegség hátterében rendszerint van genetikai fogékonyság is, de kialakulásában alapvető a nem megfelelő életmód szerepe. A kezelésének első lépése ezért az egészséges életmód kialakítása (megfelelő étrend, rendszeres testmozgás és stresszkezelés). Ha a betegség tünetmentesen kezdődik, nem mindig könnyű belátni a gyakran drasztikus életmódváltás fontosságát. Sajnos már a diagnózis idején késői szövődmények vannak jelen a betegek mintegy felénél, és a szövődmények, ha már kialakultak, nem szüntethetőek meg, a károsodás maradandó.

A szövődményeket a kis és nagy erek magas vércukorszint, valamint a betegséghez gyakran társuló magas vérnyomás és kóros vérzsírszintek következtében kialakult károsodása okozza. A legsúlyosabbak a szívet, az agyat és a lábakat ellátó ereken kialakult szűkületek, érelzáródások. A cukorbetegek leggyakrabban koszorúsér-betegségben halnak meg, a maradandó egészségkárosodások agyi érelzáródás, szívinfarktus vagy alsó végtagi érszűkület következtében alakulnak ki. A kisérbetegség különösen az idegsejtek, a szem látóhártyája és a vese ereit érinti. Ezek károsodásának következménye lehet az alsó végtagi érzészavar, a látásvesztés, illetve veseelégtelenség. Magas vércukorszint mellett a szervezet kevésbé képes leküzdeni a fertőzéseket és romlik a sebgyógyulás is. Sebfertőzés, illetve szövetelhalás gyakran alakul ki a rossz keringésű alsó végtagokon.  Ezek a sebek rossz gyógyhajlamúak, nehezen kezelhetőek, gyakran vezetnek a végtag elvesztéséhez (a cukorbetegség a nem traumás lábamputációk leggyakoribb oka), ezért fokozottan törekedni kell a megelőzésükre. A szövődmények (idegrost-károsodás, szemelváltozások, veseelváltozások, érrendszeri problémák) rendszerint azoknál fordulnak elő, akiknek a vércukorszintje tartósan magas. Ezért fontos a célértékig történő kezelés, nemcsak a vércukorszint, hanem a koleszterinszintek, a trigliceridszint és a vérnyomás esetében is. A célértékeket személyre szabottan célszerű megállapítani, és a betegség kezeléséhez hozzátartozik a társuló magas vérnyomás és kóros vérzsírszint kezelése is.

Más kórállapotokhoz társuló cukorbetegség

A cukorbetegség kialakulhat másodlagosan is. Számos olyan eltérés ismert, amely az inzulin elválasztás, vagy az inzulinhatás gátlása révén cukorbetegséget okoz. Ilyenkor a cukorbetegség kialakulásával számolni kell, a vércukorszint-ellenőrzés indokolt.

Ilyen lehet az ismétlődő hasnyálmirigy-gyulladás, amely a hasnyálmirigy egészét, így az inzulintermelő sejteket is károsítja. Hasnyálmirigy-daganathoz is társulhat diabétesz, ilyenkor rendszerint nem a mechanikai károsodás, hanem a daganat által termelt, az anyagcserét felborító anyagok okozzák a betegséget. A hasnyálmirigy-betegséghez társuló cukorbetegség kezelése inzulinnal történik.

Egyes hormonbetegségek, amelyekben olyan hormon termelődik túl, amelynek hatása az inzulinéval ellentétes, szintén cukorbetegség kialakulásához vezethetnek. Ilyen lehet a mellékvesekéreg-túlműködés (Cushing-szindróma), a pajzsmirigy-túlműködés vagy a növekedési hormon túltermelése. A cukorbetegség ilyenkor lehet átmeneti, ami aztán a hormonbetegség kezelésével eltűnik, de hosszabb fennállás vagy egyéb hajlamosító tényezők esetén maradandóvá is válhat.

A szteroidtartalmú gyógyszerek (tablettában vagy injekcióban alkalmazva) is megemelhetik a vércukorszintet, és hosszabb alkalmazás után cukorbetegség kialakulásához vezetnek. Ezért, ha ilyen gyógyszerre van szükség, fontos a vércukorszint gyakori ellenőrzése.

Terhességi cukorbaj

A cukorbaj típusai kapcsán meg kell említeni a kórképnek egy speciális formáját, a terhességi cukorbetegséget (gesztációs diabétesz) is.

Terhességi cukorbetegségnek nevezünk minden, az adott terhesség alatt felismerésre került cukorbetegséget. A terhesség előrehaladtával az inzulinérzékenység normálisan is csökken, egyéb hajlamosító tényezők esetén ezt az anyai szervezet nem tudja elegendő inzulinnal kompenzálni, ezért cukorbetegség alakulhat ki. Ritkán 1-es típusú diabétesz kezdete is eshet a terhesség idejére. A fel nem ismert, kezeletlen terhességi cukoranyagcsere-zavar mind a magzat, mind az anya egészségét potenciálisan veszélyeztető állapot. A kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt terhességi cukorbetegségnél a magzat nagy születési súlyának előfordulása (túlsúlyos csecsemők születésének valószínűsége) 20%, amelynek következtében születés közben a vállak elakadhatnak, vállsérülés alakulhat ki. Számolni kell egyéb szövődmények (magzati kalciumhiány, légzési zavarok, hipoglikémia és sárgaság) előfordulásával is, míg az anyánál szülési szövődmények léphetnek fel.

Ha a cukorbetegség már a terhesség előtt fennáll, nem terhességi cukorbetegségről, hanem terhes cukorbetegről beszélünk. Ilyenkor fontos a fogamzást megelőző gondozás, hogy a fogamzás és a szervek kialakulása ideális anyagcserehelyzetben történjen.

A terhességi cukorbetegség a szülést követően újradiagnosztizálást igényel, ugyanis az esetek nagy részében a szülés után a szénhidrát-anyagcsere normalizálódik, más részében csökkent glükóztolerancia (IGT), ritkábban pedig valódi cukorbetegség marad vissza. A terhességet követő 5–15 éven belül a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélye 3–4-szeresére növekszik a normális szénhidrát-anyagcseréjű várandósokéhoz képest. Ezért is indokolt a terhességi cukorbetegségben érintett nők szénhidrát-anyagcseréjének rendszeres ellenőrzése további életük során. Az első felmérés a szülés után 6 héttel legyen. Ha normál értéket kapunk, javasolt az anyát 3 évente ellenőrizni, csökkent glukóztolerancia esetén az ellenőrzés évente történjen. Az emelkedett kockázat az esetek nagy részében megfelelő életmóddal ellensúlyozható.

A terápiáról

1-es típusú cukorbetegségben, illetve hasnyálmirigy-betegséghez társuló cukorbetegségben a betegség kórlényege az inzulinhiány, így a választandó kezelés minden esetben az inzulin adása. A terhességi cukorbetegség kezelése vagy csak diétával, vagy inzulin adásával történik, mert a tablettás vércukorszintcsökkentő gyógyszerek adása terhességben nem javasolt. A 2-es típusú cukorbetegség rendszerint a nem megfelelő életmód miatt alakul ki, ezért az első lépés mindenképpen az életmód egészségessé tétele (helyes táplálkozás, testmozgás, testsúlycsökkentés, stresszkezelés). Ha az életmódváltás önmagában nem elég, akkor gyógyszerrel/gyógyszerekkel kell kiegészíteni a kezelést (amelyek nem az életmódváltás helyett vannak, hanem annak kiegészítői). A gyógyszerek között található olyan, ami a szervezet inzulinérzékenységét javítja, olyan, ami a szénhidrátok felszívódását nyújtja el, valamint olyan is, ami a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek inzulinelválasztását fokozza. Ezek a gyógyszerek kombinációban is alkalmazhatóak. A betegség későbbi szakaszában, amikor gyógyszeres kezeléssel már nem érhető el a normál vércukorszint, szükségessé válik az inzulin adása.

A modern terápiának, az egyénre szabott életviteli, táplálkozási változások alkalmazásának köszönhetően a cukorbetegek túlélési esélyei egyre javulnak, és a szövődmények megelőzésére is lehetőség van. Tehát a cukorbetegség diagnózisa, főleg ha még nincsenek kialakult szövődmények, egy első figyelmeztetés lehet. „törődjön többet egészségével”.

A 2-es típusú cukorbetegség tünetek nélkül károsít!

A 2-es típusú diabéteszben a vércukorszint lassú emelkedése ritkán okoz tünetet, de a szövődmények kialakulása már megindul. A betegség gyakran már a késői szövődményekből derül ki, a felismeréskor a cukorbaj már évek óta fennállhat. Ezért fontos, hogy aki a cukorbetegség kialakulása szempontjából nagy kockázattal bír, az rendszeresen ellenőriztesse vércukorszintjét.

Nagy kockázatot jelent: ha a családban gyakori a diabétesz, az elhízás, a mozgásszegény életmód, a megelőző terhességi cukorbetegség.

Amikor már nem az egészségünket, hanem a betegségünket kell menedzselnünk!

• Jelenleg a már kialakult diabétesz nem gyógyítható, de jól kezelhető és karbantartható betegség. Kezelésének alapja a megfelelő életmód (amelynek a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében is jelentős szerepe van), amely szükség esetén kiegészíthető tablettás, esetleg inzulinkezeléssel. Fontos a rendszeres orvosi ellenőrzés és a szövődmények szűrése is. A nem megfelelően kezelt cukorbetegség hosszú távon szövődmények (szív- és érrendszeri betegségek, látásvesztés, veseelégtelenség, merevedési zavar) kialakulásához vezet.
• A betegség karbantartásában a komplex szemlélet érvényesül. Ez magában foglalja a gyógyszeres terápiát, a rendszeres orvosi kontrollt, a megfelelő étrendet, a rendszeres testmozgást és a stresszkezelést is, amelyek a vércukorszint normalizálása mellett a hosszú távú szövődmények megelőzésében is fontosak, mert kedvezően befolyásolják a vérnyomást és a vérzsírszinteket is.