Egészségünk a számok tükrében

Hazánk mind a születéskor várható élettartam, mind a várhatóan egészségben leélt évek száma tekintetében „elmarad” az uniós átlagtól, bár – az utóbbi egy-két évben – mindkét vonatkozásban enyhe javulást mutatnak az egészségstatisztikai adatok.

A legutóbbi, 2003-as WHO felmérés szerint a születéskor várható élettartam 72,8 év volt, ami 2009-re fél évvel, 73,3 évre növekedett.

Ezen belül az európai férfiak várható életkora 68,6, míg a nőké 76,9 év. Elmaradásunk az uniós átlagtól a férfiak esetében 7, a nőknél közel 5 év.

A hazai 80 éven felüliek száma viszont növekszik, ami reményre adhat okot. Egyre többen érik meg századik évüket is, számuk ma már 1100 felett van, míg a 90 év felettiek számát 35 ezerre becsülik.

Miért vagyunk „sereghajtók”?

Az egészségben eltöltött évek számában szintén jelentős a hátrányunk az uniós átlaghoz képest (ez a férfiaknál 10,5, nőknél 7 évvel marad el az EU-s polgárokétól).

Bár a várható élettartam a születéskor várható élettartamot mutatja, a ma élő személyek is hasonló élettartamra számíthatnak, ugyanis a 60 éves korban várható további életévek száma 12,1 év, ám – sajnos – legtöbben ennek csak az első harmadát (kb. 3–4 év) „töltik el” egészségben.

E kedvezőtlen adatok mögött a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések gyakorisága áll, valamint az, hogy egyre nő a mentális egészségproblémákkal küzdők száma, továbbá a mozgásszervi betegségek miatti egészségkárosodással élők száma is jelentős.

A körülmények, vagy saját rossz szokásaink fogságában élünk?

A The U. S. Centers for Disease Control and Prevention (Amerikai Betegség Kontroll és Megelőzési Központ) kutatása szerint, az egészségünket meghatározó tényezők viszonylag állandó arányt mutattak az elmúlt két évtizedben. Négy tényező határozza meg állapotunkat, és bár ezekre hivatkozva sok kifogással élhetünk, legfontosabb tényező az életmódunk…

Egészségünket 10%-ban határozza meg az egészségügyi ellátás színvonala. Ha a sivatag közepén megvágjuk magunkat és a sebünk elfertőződik, akkor nyilvánvalóan sokkal nagyobbak az élet- és gyógyulási esélyeink, ha egy modern kórházba kerülünk, vagy akár korszerű antibiotikumhoz jutunk, mint ha egy koszos, gyógyszerekkel nem felszerelt kalyibába visznek minket.

Ez utóbbi esetben, akut betegség, illetve baleset esetén a gyógyulási esélyünk, illetve a folyamat „kimenetele” valójában (90%-ban) az egészségügyi ellátás színvonalán múlik.

Tudatos életvitellel átírhatnánk a „sorskönyvünket”!

Ezzel szemben, a krónikus betegségeink kialakulását sokkal kisebb mértékben határozza meg az ellátás minősége. Idült betegségeink ugyanis egyenesen következnek életmódbeli döntéseinkből.

Másik tényező – amit sokan kifogásként emlegetnek – az egyén genetikai „meghatározottsága”. Valóban vannak öröklött tényezők, amelyek hajlamosíthatnak bizonyos kórállapotokra. Ismeretes egyes betegségek családi halmozódása is. Genetikai kódunk azonban nem dönti/döntheti el sorsunkat. Egyes génkombinációk növelhetik vagy csökkenthetik bizonyos állapotok kialakulásának esélyét, de csak esélyt jelentenek.

A genetikai vizsgálatok, ikerkutatások, „utánkövetések” azt igazolják, hogy az örökletes tényezők „mindössze” 18%-ban határozzák meg sorsunkat.

A genetikailag kódolt tulajdonságainkat életmódunkkal szintén képesek lehetünk befolyásolni. Ezt a helyzetet egy magunkra emelt fegyverhez hasonlíthatnánk, ahol a genetika tölti meg a revolvert, de az életmód húzza meg a ravaszt.

Forrás: 123rf.com

Tegyük meg, ami rajtunk múlik…

A harmadik, egészségünkre ható tényező, a környezet.

Fontos ugyanis, hogy milyen levegőt szívunk, mennyire szennyezett táplálékot fogyasztunk, mennyi elektroszmog ér minket, milyen mértékű stresszhatás(ok)nak vagyunk kitéve, de ez is „csak” 19%-ban határozza meg hosszú távú kilátásainkat

Bár valóban léteznek ilyen, szervezetünkre ható káros hatások, de „életmódválaszainkkal” – nagy mértékben – tudjuk ezeket ártalmatlanítani, illetve meg is tudjuk sokszorozni. A stressznyomás is attól válik betegségkiváltó tényezővé, ha azt nem tanuljuk meg „leküzdeni”, „kezelni”.

A „kockázati tényezők” sorában tehát a helytelen életmód a legfontosabb „elem”, amelynek fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni…

Az említett felmérés szerint életmódunk 53%-ban határozza meg azt, hogy mennyi is lesz az a bizonyos 7,7 év (amivel az „átlagéletkor meghosszabbodott), amit mi, magyar emberek életünk utolsó szakaszában – általában – betegségben töltünk el.

A fenti statisztikai adatokat a halálozási statisztikák is alátámasztják. A fertőző betegségek az összes eset 0,4%-áért felelősek, illetve az összes külső tényező által okozott halálozás (gyógyszer-mellékhatás, baleset, erőszakos bűncselekmény, öngyilkosság, kábítószer-túladagolás, orvosi komplikáció stb.) is csak 8%-ot tesz ki.

A haláloki statisztikák „maradék”, több mint 90%-át a nem fertőző betegségek adják, pontosan azok, amelyek életmódunkkal nagyrészt megelőzhetők, befolyásolhatóak lennénk. A sort a szív- és érrendszeri betegségek vezetik 57%-kal, ezeket a daganatos megbetegedések követik, az összes halálozás 25%-ával, ám és ezek is meghaladják az európai átlagot.