Kinek, mikor, milyen vizsgálatok ajánlatosak?

A korai felismerést célzó vizsgálat szerves része az emlő röntgenvizsgálata: a mammográfia, amit 45–65 éves kor között kétévente ajánlatos elvégeztetni, ám rendszeres hormonpótló gyógyszereket szedő nők esetében a vizsgálat évente javallott. A szakorvosok akkor is javasolják az évenkénti ellenőrző vizsgálatot, ha az emlőben bármilyen elváltozás, masztopátia (az emlők mirigyállományában található kemény csomó – ciszta) áll fenn, ekkor már 40 éves kortól ajánlatos az évenkénti vizsgálat.

Fontos azonban tudni, hgy a női emlő szerkezete 40 éves kor alatt nem alkalmas arra, hogy a mammográfia kimutassa a kicsiny elváltozásokat, ezért nem alkalmas a mammográfia 40 év alatt szűrésre. Amikor valamilyen rendellenességet találunk (pl. csomót tapint valaki a mellében), indokolt a tűbiopszia vétele (ami lehet vékonytűs, ilyenkor a patológiai diagnosztika sejtszintű ún. citológiai vizsgálat, vagy vastagtűs, amikor kicsiny szövethengert nyerve szövettani vizsgálat történhet - ezeket nevezzük core-biopsziának). A képalkotó eljárások közül szóba jön még az emlő ultrahang vagy MR vizsgálata is. Amikor a rosszindulatú daganat patológiai lelet által is megerősítést nyer, tisztázni kell, hogy a tumoros folyamat az emlőre és/vagy az emlő környéki ún. regionális nyirokcsomókra terjed-e ki, avagy a betegség megjelent már távoli szervekben is, azaz áttétet képzett. Az emlőrák leggyakrabban a tüdőbe, májba, csontokba, agyba adhat áttétet, de persze bármely szervben megjelenhet az áttétes elváltozás. Úgynevezett „staging” azaz stádiumfelállító vizsgálatokat végzünk annak megválaszolására, hogy egészséges-e a tüdő, máj, csontrendszer? (Mellkas- és hasi CT, csontizotóp-vizsgálat része a stagingnek, de a legkorszerűbb vizsgálat, a PET-CT elvégzésével nincs szükség az előbbi vizsgálatokra, mivel az egész testet vizsgálva keressük, hogy van-e távoli áttét.)

Figyeljen magára!

Az emlők egészségének ellenőrzése nem csak a nőgyógyász „tapintásos” vizsgálatából, s a mammográfiás vizsgálatból áll. Nagyon fontos, hogy a nők megtanulják – lehetőleg már az iskolában! – hogyan kell saját emlőjüket áttapintani. Közérzetzavaró és feltűnő jel lehet a mellfájdalom, az emlőbimbó váladékozása, ám ezek a tünetek már a betegség előrehaladott stádiumára utalhatnak. Típusos a daganatra, amikor az emlőbimbó befelé fordul. (Ha ez gyermekkora óta így van, az csak egy variáció, és nem daganat.) Az esetek 80–90 %-ban – az emlőrák korai szakaszában – csupán alig tapintható kicsi duzzanat üzen az elváltozásáról.  Ez a csomó vagy az emlőben, vagy a hónaljban, de akár mindkét helyen is jelentkezik. Az sem ritka, hogy a bőrfelszínen egyenetlenség, „behúzódás” jelzi a kórós folyamat kezdetét. A duzzanat azonban gyakran mélyen a bőrfelszín alatti rétegekben tapintható, ezért – sokszor – nehezen megkülönböztethető a környező szövetektől, így nehéz kézzel kitapintani..

A daganat olyan bőrtüneteket is okozhat, mint az ekcéma, az emlőbimbó/udvar hámlása, vagy narancshéjhoz hasonló bőrelváltozás. A kór jelenlétére utalhat az emlőbimbó, bimbóudvar barnás elszíneződése, mely ha csak egyik oldalon jelenik meg, tovább erősíti az emlődaganat gyanúját. A nehezen gyógyuló emlőgyulladás is figyelmeztethet a betegségre, ezért az ilyen esetekben is indokolt az alapos orvosi kivizsgálás.

A betegség stádiumai és gyógyítása

A pontos diagnózis felállítása után a szakorvosokból álló team határozza meg az alkalmazandó terápiát, a daganat elhelyezkedésének, kiterjedésének, a betegség stádiumának, a beteg állapotának függvényében.

A kezeléseket és az alkalmazandó terápiás eljárásokat befolyásolja a beteg életkora, általános egészségi állapota, teljesítménystátusa, kísérőbetegségei, illetve az is, hogy még aktívan menstruál-e (ezt premenopauzának nevezzük) vagy már a változás korában van (ez a postmenopauza).

Az emlőrák kezelésekor többféle módszert (komplex terápia) alkalmaznak a gyógyító team tagjai, vagyis a műtétet, a sugárkezelést, és gyógyszeres ellátást, amelynek része lehet a kemoterápia, a célzott terápia és a hormonkezelés, akár együttesen is, vagy egymás után alkalmazva. A sebészi beavatkozás járhat az emlő egy részének eltávolításából, ezek az ún. szervmegtartó műtétek, vagy az emlő levételéből, amit masztektómiának neveznek. Műtét során a sebész felkeresi azt a nyirokcsomót, ahova az emlőt drenáló nyirokutak elsőként futnak, és ezt eltávolítva azonnal szövettani vizsgálatot kér, még műtét alatt. Ez az első nyirokcsomó az ún. őrszem (sentinel) nyirokcsomó (a sebész úgy találja meg, hogy festékanyagot fecskendez a daganatba, és annak terjedését követve keresi meg az őrszem vagy sentinel nyirokcsomót). Ha az őrszem nyirokcsomó daganatmentes, nincs szükség arra, hogy a hónaljárokból kivegyék a nyirokcsomókat, így a műtéti szövődmény jelentősen csökkenthető, nem alakul ki nyirokpangás a karban. Az ezt követő sugár-  és gyógyszeres terápia a daganat patológiai jellemzőitől függ, azaz a biológiai viselkedés az, amire a kezelést alapozzuk.

Ha nagy a távoli szóródás, áttétképződés (metasztázis) kockázata, akkor az operációt először általános hatású (szisztémás) gyógyszeres daganatgátló kezelés, azaz kemoterápia követi, majd az emlő sugárkezelésére kerül sor. Ha a távoli szóródás kockázata kisebb, akkor a sorrend lehet fordított is, tehát először esik át a beteg a sugárkezelésen.

A sugárkezelés ezekben az esetekben – általában – külső sugárforrással (ún. lineáris gyorsítóval) végzett besugárzás, a kezelés időtartama pedig 6–7 hét. A sugárkezelés célja, hogy a daganatos sejteket az ionizáló sugárzás roncsoló hatásával elpusztítsák.

Gyógyulási esélyek

Az emlőrákbetegség „kimenetele” a felismeréskor észlelt stádium szerint különbözik. Amennyiben a daganat nem terjedt, nem terjedhetett tovább az emlőből, a helyi kezelések (műtét és legtöbbször sugárterápia) elegendőek a teljes gyógyuláshoz.

Amennyiben a tumor mérete, a mikroszkópos kép vagy a nyirokcsomók állapota alapján gyanú van a terjedésre, gyógyszeres kezeléssel növelhető a gyógyulás esélye. A gyógyulási esélyek tehát több összetevőre épülnek, a stádiumon, az áttétképződésen kívül befolyásolja például a beteg terápiával szembeni toleranciája, együttműködési készsége, de a szervezetének gyógyszerekkel szembeni „viselkedése”, sőt a rákos sejteknek a gyógyszerekre adott „válaszreakciói” is.

Új utak, nagyobb életesélyek

Az utóbbi években számos újfajta kezelést is bevezettek a különféle típusú emlődaganatok kezelésére. Nem csak a radikális sebészeti beavatkozások tekintetében történtek változások, hanem külön terápiás eljárás létezik például a HER2 pozitív (hám eredetű) emlőrákok kezelésére. Ennek a mellráktípusoknak a gyógyítására célzott terápiát alkalmaznak, amely képes meggátolni a daganatok érképződését egyes áttétes emlőrákokban. Ma a fejlett országokban, amilyen hazánk is, az emlőrák kórszövettani diagnózisának elengedhetetlen része a HER2-státusz meghatározása. Ezt a kórbonctani osztályon végzik el az eltávolított daganatmintából, majd az „eredmény” ismeretében kerülhet sor a specifikus biológiai terápiára. A célzott kezelés lényege a rákos burjánzást kiváltó gén vagy fehérje azonosítása, és az ellene történő célirányos „támadás”. Ez a módszer nem minden emlőrákos betegnél alkalmazható, csak HER2-pozitív emlőrákban szenvedők esetében lehet hatásos.

Az emlőrákos betegeknél – akárcsak más tumoros megbetegedéseknél – a teljes és végleges gyógyulás esélyeit előre felmérni lehetetlenség, ezért nemzetközileg is elfogadott, hogy a beteg akkor tekinthető gyógyultnak, ha a kezelés után legalább 5 évig tünetmentes (ezt nevezik az orvosok túlélési mutatónak).

Visszaút az életbe?

Az emlőrák diagnózisa, a műtét, és az onkológiai kezelések nagy testi és lelki megrázkódtatást okoznak az érintetteknek. Nagyon fontos, hogy a kezelések után a beteg a számára elfogadható, kívánatos életvitelbe minél előbb vissza tudjon illeszkedni. Ehhez testi és lelki rehabilitációra van szükség. A testi rehabilitáció sokszor a műtét során megkezdődik: ha elkerülhetetlen a teljes emlőállomány eltávolítása, sokszor azonnali emlőrekonstrukció is lehetséges, máskor viszont erre a beavatkozásra csak később nyílik lehetőség. A rehabilitáció része az operált oldal felőli kar, váll gyógytornáztatása. A műtét, besugárzás hajlamot teremthet a műtéti oldali kar nyirokkeringési zavarára, ami különféle kezelésekkel csökkenthető. A beteg felépülésében, önértékelésének visszaállításban sokat segíthet a családtagok lelki támogatása, illetve esetenként pszichológus, pszichiáter segítsége.

Az érintettek figyelmébe ajánljuk!

Az emlődaganat első ellátása után – panaszmentes esetben – elsősorban az emlők ellenőrzésén van a hangsúly. Az emlőmegtartó műtét után az első két évben félévente, később, illetve az ellenoldali emlő esetében pedig évente szükséges emlővizsgálatot (tapintás, mammográfia, ultrahang) végezni. Mellműtét után is lehet teljes életet élni, de ehhez tisztában kell lenni mindazon praktikus megoldási lehetőségekkel, amelyek ebben segítenek, legyen szó a helyreállító plasztikáról, protézishasználatról,  speciális melltartók viseléséről.

A mellműtött nők korrekciós plasztikai műtétét (amennyiben az emlőaszimmetria korrekciójára van szükség és a két mell közötti különbség nagyobb 30%-nál) 100%-ban támogatja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Ugyancsak hozzájárul az OEP az évi egyszeri mellprotézis-vásárláshoz.