Tisztítsuk meg testünket!

A keringés fokozása által éppúgy szerepe van a méreganyagok „eltávolításában”, mint a böjtnek és a megfelelő folyadékbevitelnek. Az izmok és inak számtalan érzőideggel vannak ellátva, amelyek révén információt juttatnak idegrendszerünknek és közvetve hormonrendszerünknek is.

Ennek a láncreakciónak köszönhetően a mozgásnak anyagcsere-szabályozó és stresszcsökkentő szerepe is van.

Ha ebből a szempontból közelítünk a mozgáshoz, nyilvánvaló, hogy nem a heti két-háromszori intenzív testedzésre, hanem a napi rendszerességű, vagyis életvitelszerű, az egyéni adottságokhoz, életkorhoz „igazított” testmozgásra szeretnénk buzdítani azokat, akik akarnak is tenni valamit az egészségükért…

Mindegy, hogyan, csak csinálja!

A napirendünkbe „épített” testmozgás lehet fél óra séta, a lift és mozgólépcsők használatának mellőzése, az otthon vagy a munkahelyen végzett rövid, óránként ismételt nyújtó- és lazítógyakorlatok végzése stb. Amikor a mozgás egészségmegőrző és betegségmegelőző szerepéről beszélünk, akkor pusztán erről van szó.

Napi fél óra intenzív séta ugyanolyan hatékony lehet – többek között – a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, mint a célzott, nagyon intenzív konditermi (pl. a kardio) edzések.

Kevesen tudják, hogy amennyiben a nagyobb fizikai terhelés nem mindennapos, akkor annak nem csak káros hatásai lehetnek, hanem a hatékonysága is korlátozott. A „normális” és egyenletes terhelésnek – ami a rendszeres testmozgás sajátja – nem csak az általános erőnlétünkre van pozitív hatása, hanem egy sor civilizációs betegség (a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a csontritkulás, egyes anyagcserezavarok, illetve tumoros betegségek) kialakulásának késleltetésében, esetleg kivédésében is szerepe lehet.

Nem véletlen tehát, hogy az összes életmódbeli ajánlásnak központi részét képezi a rendszeres testmozgás.

Vissza a természethez!

Ha eleink életét vesszük górcső alá, nyilvánvaló, hogy ők még szoros szimbiózisban éltek a természettel.

A mozgás és a szabadidős tevékenységek – nekünk – az ipari társadalmakban élőknek is lehetőséget kínálnak ehhez… Az „anyafölddel” való kapcsolatot bárki megérezheti, aki mezítláb jár a pázsiton, vízparton, ha kirándulás közben kifekszik egy rétre, felmászik egy hegytetőre, kiül egy sziklaoromra…

A napfény éltető erejét csak akkor tapasztaljuk meg, ha kimegyünk a természetbe. A víz éltető energiáját akkor érezzük igazán, ha úszunk benne, ha hosszan szemléljük egy patak sodrását, a szabadvizek hullámainak mozgását… Ki ne ismerné azt az élményt, amikor a szmogos városból egy erdőbe kiszabadulva felfedezzük, hogy a tiszta levegőt szinte „harapni” lehet…

Forrás: 123rf.com

Ezekre a természet adta örömökre sem a munkahelyünkön, sem a lakásunkban, sőt egy kondicionáló teremben sem tehetünk szert, pedig a testi-lelki felfrissülésünk, feltöltődésünk szempontjából a természetközeli élményekre is szükségünk van/lenne.

Ma még nincs a köztudatban, hogy a környezettudatosság is ugyanolyan fontos eleme az egészség megőrzésének, mint a helyes táplálkozás és életmód, tehát fontos, hogy ne csak „kihasználjuk” és „elhasználjuk” a környezetünket, hanem – lehetőségeink határain belül – mindent tegyünk is meg a természet védelmében…

A holisztikus szemléletmódról

Tudta, hogy az ősi egészségfelfogások (görög, kínai, hindu) fő jellemzője a holisztikus szemléletmód volt?

Ennek lényege: az egyénen belüli, az emberek közötti és a környezettel kapcsolatos egyensúly állapota maga az egészség.

Az 1800-as évektől a korábbi holisztikus látásmód – a természettudományok és az orvostudomány fejlődése nyomán – szétesett. A figyelem az egészség meghatározásánál az egyén biológiai „adottságaira”, majd az őt körülvevő társadalmi összetevőkre irányult.

A mai, korszerű egészség-meghatározások közös sajátossága viszont az, hogy megfigyelhetők bennük a holisztikus összetevők, azaz egyre gyakrabban találkozunk a bio-pszicho-szociális egészség megnevezéssel.