Életmód kockázatok

Vannak megváltoztatható és meg nem változtatható kockázati tényezők, amelyek befolyásolják egészségünket, életünk minőségét, illetve azt, hogyan fogjuk leélni hátralévő éveinket. Minden ember célja, hogy minél tovább legyen képes aktív, minőségi életet élni, képes legyen támogatni a gyermekeit, unokáit is, sőt minél tovább legyen részese az életöröm érzésének.

A nem megváltoztatható  kockázati tényezők sorába tartozik az életkorunk, nemünk, a genetikai „örökségünk”, sőt bizonyos mértékig egyes környezeti adottságok is. Ezeket megváltoztatni nem tudjuk ugyan, de egészség és betegség vonatkozásában módunk van az általuk örökölt kockázatok és környezeti negatív hatások csökkentésére, vagyis az életmódunkkal befolyásolhatjuk azok „kimenetelét”.

Bár ezeken az „eleve” adott tényezőkön egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudunk változtatni, mégis vannak helyzetek, amikor erre rákényszerülünk. Ha szennyezett környezetben lakunk – és például asztmánk alakult ki, aminek állapotrosszabbodását egyértelműen az adott légszennyezettség „hívja elő” –, akkor lehet, hogy egy költözés a megoldás. Ha valakinek az egészségét a foglalkozása veszélyezteti, a munkakörnyezet megváltoztatása, vagy akár munkahelyváltás is szóba jön.

Finnországban például ügyelnek arra, hogy a fizikai munkások bizonyos időszakonként tevékenységi területet váltsanak, és ehhez ingyenes átképzést biztosít az egészségbiztosító. Vannak esetek, hogy munkahelyünk oly mértékű lelki feszültségeket ró ránk, hogy ezért szorulunk „váltásra”.

Sajnos a mai gazdasági helyzetben igen nehéz mind a lakó-, mind a munkahelyváltás ilyen indokok alapján, épp ezért a környezetet korlátozott mértékben megváltoztatható tényezőnek kell tekintenünk, már ami az egészségünk védelmében megtehető változtatásokat illeti.

Legyen a saját egészségének a kovácsa?

Megváltoztathatók viszont testi paramétereink, úgy mint a testsúlyunk, a testtömeg-indexünk, haskörfogatunk, egyes laborparamétereink, illetve lelki hozzáállásunk, stresszkezelési képességünk. Ezek megváltoztatása már életmódbeli döntéseink függvénye.

Életmódunkon azt értjük, hogyan éljük mindennapi életünket. Ebbe beletartozik, mennyit és hogyan mozgunk, hogyan táplálkozunk és mit teszünk a bennünket naponta érő stressz levezetéséért, és mennyi káros szokásunkat tartjuk meg vagy vetkőzzük le.

Ezek közül egyik életmódelemet sem hagyhatjuk figyelmen kívül, mivel szoros kölcsönhatásban állnak egymással. Ha bármelyiket elhanyagoljuk közülük, az automatikusan a többinek a pozitív hatásait is rontani fogja. Ezzel szemben, ha bármelyikkel is elkezdünk „foglalkozni”, az pozitív hatással lesz a többire is, vagyis az egészségtudatosság nem más, mint a magunkkal szembeni felelősségérzet és következetesség.

A mozgás például növeli bizonyos hormonok szintjét, így a stressz levezetésének is eszköze lehet. Emellett gyorsítja az anyagcserénket, ami a közvetlen energiaégető hatáson is túlmutat, így segítségével bármely testtömegcsökkentő diéta hatékonyabbá tehető. A fizikai aktivitás számtalan betegség kockázatát csökkenti. Ide tartoznak az anyagcserezavarok – úgy mint a cukorbetegség – illetve a szív-érrendszeri betegségek és a csontritkulás is.

Nem eléggé köztudott, ám számos vizsgálat igazolja, hogy a rendszeres testmozgásnak szerepe lehet a tumoros betegségek kockázatának csökkentésében, sőt a visszaesés esélyét is csökkenti a már kezelt daganatos betegek körében. Ennek oka lehet a javuló immunfunkció éppúgy, mint a hormonális rendszer egyensúlyának „visszanyerése”, illetve a pszichés stabilitás növekedése.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mozgáson nem a heti 2–3, akár 4-szeri 1–2 órás intenzív edzést értjük, hanem a napi rendszerességgel végzett 20–30 perces terhelést. A tespedt, mozgásszegény életmód kihat a gondolkodásunkra, amelynek hatására hajlamosak lehetünk elhanyagolni életünk más területeit is. A mozgás révén nyert önbizalom hatására könnyebben tudjuk a teendőinket megszervezni, de az étrendünket is pozitív irányba alakítja, s nem szabad elfelejtkezni a stresszt oldó szerepéről.

Az étkezés nem csak betegségkockázatainkra van hatással, hanem kihat mindennapi energiaszintünkre és tevékenységünkre is. Ha állandóan olyan ételeket fogyasztunk, amelyek úgy „eltelítenek” bennünket, hogy egy-két órán át moccanni sem tudunk, akkor a gondolkodásunk is ellustul.

Az étkezés célja nem csak az, hogy energiával lásson el minket, hanem az is, hogy a napi „működésünkhöz” szükséges anyagok folyamatosan rendelkezésünkre álljanak.

Ezt csak a stabil vércukorszint képes biztosítani számunkra, amelynek alapvető feltététele az, hogy táplálékaink felszívódása elhúzódó legyen és ezáltal minden fontos tápanyag, vitamin és nyomelem kifejthesse hatását. Ennek feltétele a finomított élelmiszerek radikális csökkentése étrendünkben, illetve a rostdús táplálékok bevitelének növelése. Ez az irányelv sokkal fontosabb bármilyen mértékű kalóriaszámolgatásnál.

Egy kínai parasztember több energiát visz be, mint egy átlagos amerikai állampolgár, de bevitt táplálékának élelmi rosttartalma kétszerese, (telített) zsírtartalma pedig fele, harmada az amerikainak, a színezékek és tartósítószerek „arányáról”/jelenlétéről nem is beszélve… A krónikus betegségek sokkal ritkábbak e nem jólétinek mondott társadalmakban élő embertársaink között, s nem azért mert a kalóriatáblázatok alapján étkeznek.

A napi 4–5 adag zöldség és 2–3 adag gyümölcs elfogyasztásának ajánlása tehát nem légből kapott „ötlet”, hanem tudományos megfigyelések és kutatások által bizonyítottan, az egészség megőrzésének záloga.

Az étkezésnek egyébként örömszerző szerepe is van az életünkben. A diéta szó étrendet és nem önsanyargatást jelent. Ha ezt elfelejtjük, az ártalmas lehet pszichés állapotunkra is. Ráadásul, a rosszul megtervezett energiamegvonás szintén vércukorszint-ingadozáshoz vezet, ami sóvárgást, ingerlékenységet okoz. Az egymásra hatás a mozgás esetében is érvényes. Ha nem a túltelítettség vagy a nassolás iránti sóvárgás állapotában töltjük napjaink nagy részét, akkor sokkal több kedvünk lesz egy kis testmozgáshoz is.

Tanuljunk meg lazítani!

A minket érő mindennapi stressz hatását is csökkentenünk kell.

A negatív, azaz a (di)stressz valójában a szervezetünk válaszreakciója a minket érő érzelmi, pszichés megterhelésekre. Ez a válaszreakció egyfajta bonyolult folyamat, amelyben az idegrendszerünk és a hormonrendszerünk is részt vesz, ezáltal befolyásolva az anyagcsere-működésünket, illetve a szervezetünkben zajló egyéb élettani folyamatokat.

A stresszreakciónak az állatvilágban és a korai emberi világban nagyon meghatározott szerepe van/volt. Ha támadás ér minket, akkor képesnek kell lennünk a viszonttámadásra, vagy a támadás kivédésére. Erre a szervezetnek hirtelen kell tudni reagálni.

Ezt olyan, a szervezetünkben lezajló folyamatok teszik lehetővé, mint az izomrendszer megfeszülése, a pupilla kitágulása, a vérnyomás emelkedése stb. Ennek a „láncreakciónak” azonban a „harci helyzet” elmúltával vége szakad, és eljön a lecsendesedés fázisa.

Mai rohanó, teljesítménycentrikus világunkban ez a „lecsitulás” marad el, mivel a stressz hatás folyamatosan ér minket. Könnyen belátható, hogy ez a folyamatosan fenntartott stresszállapot hogyan vezet el mindenféle betegséghez. Hogy kinél milyen testi-lelki működési zavar alakul ki ennek hatására, az egyénfüggő, ám az, hogy mikor, csupán idő kérdése…

Éppen ezért szükséges hogy a stresszoldás lehetőségeit – napi szinten – a magunk számára keressük és teremtsük meg. Ebben segíthet a testedzés is, de jó, ha rendelkezünk olyan technikákkal (jóga, relaxáció, olvasás, zenehallgatás), amelyek a személyiségünk, az életvitelünk szempontjából elfogadhatók és „működőképesek”.

A pótszerek nem segítenek, csak rontják az életesélyeinket

Meg kell említenünk a káros szenvedélyeket is. Első helyen a dohányzást, majd a túlzott alkoholfogyasztást, mivel ezek jelentik a legnagyobb népegészségügyi problémát. Ide tartozik azonban a drogfogyasztás, a gyógyszerfüggőség, de még a szerencsejáték-szenvedély is. Ha jobban belegondolunk, ezek mind, mind póteszközök, de hívhatnánk őket alternatív stresszkezelő technikáknak is. Hatásuk számos folyamatra kihat szervezetünkben, így járulnak hozzá a betegségek kialakulásának kockázatnöveléséhez is. A káros szenvedélyeinktől való megszabadulás nehéz folyamat, de mindenképpen fel kell ismernünk, hogy milyen hiányunkat pótoljuk velük. Ehhez sokszor szakember segítségére van szükség, de sok esetben elég egy támogató társ is.

Tudta?

A reform szó annyit jelent, mint újra formát adni valaminek, ami elromlott.
A reform valójában egy folyamat, amit a változtatás igénye hív elő.

Az egészségtudatos magatartás önmagunk ellenőrzésének, kézben tartásának az a formája, amikor az egészségünket hosszútávon befolyásoló döntéseket hozunk. A valódi tudatosság azt jelenti, hogy olyan döntésekre is készen állunk, amelyek a jelenben esetleg lemondással járnak, s erőfeszítéseink csak hosszú távon térülnek meg. A káros, s olykor kóros következményekkel járó magatartás megváltoztatásának eredménye hosszú távon nem kizárólag a betegségek elkerülése, hanem az önbecsülés növekedése is.